Néhány morzsa szeretet V.Rész ,,Látnom kell" című vers

 Látnom kell

Az utca végén a kiserdőt,

a városban az utcákat ahova annyi minden köt.

Szérűskertet,

melyről írtam egy dicsőítő és megosztó feleletet.

Melyről úgy feleltem, hogy :,,A felsővezetésnek gaz, hányadék, ugar, nekem szabadság, boldogság, szent talaj.",

s feleletemben turisták, pletykások véleményébe beletéptem, hogy ,,Erre a helyre igenis értékes emberek járnak, van bennük látens akarat." .

Dózsa György utat,

melyen a sárga buszom oly sokszor végighaladt.

Melyen végighaladt a hétköznapok végén,

melyen én haladtam végig rollerrel, gyalog megannyi hétvégén.

A főteret és a Budapesti főutat,

a régi 2-es utat.

Régi 2-es úton a Vörösházat,

Művelődési házat.

Rózsakertet,

Damjanich teret.

Budapesti főúton a Földváry teret,

Köztársasági úton a Konstantin teret.

S emellett Vácon megannyi utcát és teret,

melyen annyit sírtam és nevettem, s melyen annyi minden megtörténhetett.

Az autópályákon a pihenőket,

a főutakon a településeket.

Felettük a Napot,

a felhőket.

A felhőkből hulló esőcseppeket,

az őket féltőn átölelő kék eget.

Fővárosban a körutat,

körutakon a villamosokat.

A Dunát és a felettük átívelő hidakat,

az autókat, a buszokat.

A pályaudvarra befutó vonatokat,

az eget, s az este világító lámpákat.

A szeretett emberek örömét,

életük minden percét.

Ahogy a számomra fontos emberek örülnek az életnek,

mindennapi örömeiknek.

Vác, 2020. február 29. 10:00