Emlékszem...

 Emlékszem a sok kézfogásra, köszönésre,

 a délutáni edzésekre, s a sulis beszélgetésekre.

 

Emlékszem barátságunk első közös élményére,

egy 10 évvel ezelőtti november 24-ei délutánra, amikor segítettél osztálytársaimnak a nordmann fenyő ágaival betakart adventi koszorú gyertyáinak elkészítésében.

S mindketten azt a feladatot kaptuk, 

hogy a gyertyákat szalvétákkal betakarjuk.

S emlékszem mindketten egyforma szalvétákkal dolgoztunk,

s a szalvéták színe piros volt, s rajtuk egy nagy gyertya világított.


Emlékszem egy 3 évvel ezelőtti  késő őszi csütörtök reggelre,

18. születésnapod reggelére.

Amikor az iskolai véradás napján az aulában büszkén a nyakadba ugrottam,

mert  felnőtt életed első napján segítettél sok válságban lévő ember életén, s arra máig nincsenek szavak, hogy abban a pillanatban  Rád milyen büszke voltam.


S emlékszem a Szalagavatónk utáni állófogadásra,

amikor kólával koccintva kívántunk egymásnak sok szerencsét és fogalmaztuk meg azt, hogy legyen sikerekben gazdag, de legfőképpen kiegyensúlyozott mindkettőnk életútja.


Vác, 2021.november 14. 21:32



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések