Emlékszem...
Emlékszem a sok kézfogásra, köszönésre,
a délutáni edzésekre, s a sulis beszélgetésekre.
Emlékszem barátságunk első közös élményére,
egy 10 évvel ezelőtti november 24-ei délutánra, amikor segítettél osztálytársaimnak a nordmann fenyő ágaival betakart adventi koszorú gyertyáinak elkészítésében.
S mindketten azt a feladatot kaptuk,
hogy a gyertyákat szalvétákkal betakarjuk.
S emlékszem mindketten egyforma szalvétákkal dolgoztunk,
s a szalvéták színe piros volt, s rajtuk egy nagy gyertya világított.
Emlékszem egy 3 évvel ezelőtti késő őszi csütörtök reggelre,
18. születésnapod reggelére.
Amikor az iskolai véradás napján az aulában büszkén a nyakadba ugrottam,
mert felnőtt életed első napján segítettél sok válságban lévő ember életén, s arra máig nincsenek szavak, hogy abban a pillanatban Rád milyen büszke voltam.
S emlékszem a Szalagavatónk utáni állófogadásra,
amikor kólával koccintva kívántunk egymásnak sok szerencsét és fogalmaztuk meg azt, hogy legyen sikerekben gazdag, de legfőképpen kiegyensúlyozott mindkettőnk életútja.
Vác, 2021.november 14. 21:32
Megjegyzések
Megjegyzés küldése