Örvény
Bulizó egyetemisták közt elvegyülve,
a májusi tavasz alkoholjában megrészegülve.
A májusi tavasz alkoholjában, abban a cinkos, mindent elfeledtető mámorba burkolózva,
megismerkedtem egy lánnyal és barátaival, amikor részt vettem a velük közös táncban.
A táncot követően, amikor a lánnyal átöleltük egymást, akkor elkezdett bennem megfogalmazódni egy történet,
egy királyfik és királylányok helyett hétköznapi hősökkel színezett történet.
Amelynek szövege arról szólt volna, hogy szeretjük egymást,
valamint kitartunk egymás mellett jóban - rosszban és ahányszor csak tehetjük öleljük egymást.
A táncot követően egy örvény szippantott be minket,
s mikor az örvény eltűnt egy kijózanító kép fogadott engem.
A lány és barátja egymásba feledkezve ölelkeztek,
s én kamaszos szégyenlőséggel fogadtam, ahogyan a hideg zuhany összerázza testem.
S a hideg zuhany alatt állva fogcsikorgatva,
,,Nincs időm a szerelemre.'' mantráztam önmagam vigasztalva.
S a mantrát kimondva ,,Amit nem lát a szem, attól nem fáj a szív.'' alapon néztem a lányt és barátját a hideg vízcseppek által eltakart tekintetemmel,
s ,,Minden mindegy.'' alapon hagytam az el nem kezdődött történet mondatait elúszni a hideg zuhany vízével.
Vác, 2022. május 4. 22:05
Megjegyzések
Megjegyzés küldése