Egy révbe ért lány

 Ismerek egy lányt, akivel évekkel ezelőtt egy kora őszi reggelen találkoztam,

akivel a buszra várva, mint kezdő középiskolások kíváncsian találgattuk, hogy kinek mit tartogat az új iskola.

Ismerek egy lányt, akivel suli után hazafelé menet találkoztam néhányszor,

s mindig mondogattam neki, hogy olyan aranyos, mint egy angyal és olyan finom a lelke, mint a pillecukor.

Ismerek egy lányt, akinek köszönhetek egy különleges karácsonyi időszakot,

egy változatos, szeretettel teli beszélgetésekkel megfűszerezett karácsonyi időszakot.

S emlékszem azokra a pillanatokra, amikor elhatároztam, hogy 2017 első versét ennek a lánynak,

s élénken élnek bennem azok a téli esték, amikor 2017-et várva a vers sorait fogalmazom.

Ismerek egy lányt, akivel az utunk 2017 közepén távol került egymástól,

de nem bánom, mert más út volt neki és nekem meghatározva.

De ennek ellenére örömmel gondolok vissza a közös beszélgetésekre és buszozásokra,

a kamaszkori pillanatokra, amikor alig vártam, hogy ráírjak ,,Pillecukorra''.

5 YEARS LATER...

Előkerült egy esküvői fénykép, ahol a lány boldogan összeköti az életét élete szerelmével,

s a lelkem legmélyén egy örömmel átitatott hang megszólal ,,Én ezt a lányt ismerem!''.

Ismerem a sulis hétköznapokból,

2016-17 telének beszélgetéseiből, jellemrajza pedig kirajzolódik 2017 első versének soraiból.

S az előkerült fényképet boldogan szemlélve,

az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy boldog vagyok, hogy a fényképen szereplő menyasszonyt ismerhetem.

Boldog vagyok, hogy egykoron írhattam neki verset,

s beszélgethettem vele oly sok percet.

Utóirat: Zs. Izabellának sok szeretettel!

Vác, 2022.június 27. 16:15