Országút

 Irodaházakat és bevásárlóközpontokat magam mögött hagyva,

a nyári naplementében megyek tovább az országúton haza.

S az ismerősen hol kanyargós, hol egyenes úton haladva,

az utat átölelő fák zöld lombjaira tekintve eszembe jut gyermekkorom oly sok meghatározó emléke.

Van, aki csak táblák, körforgalmak, benzinkutak és házak sormintáját,

van, aki az alvó városok katonás vasszigorral, megvalósuló egymás után sorakozását,

van, aki a térképen csak egy hosszúra nyúlt vonalat,

van, aki csak egy jelentéktelen, az  árvizek és a hétköznapi bosszúságok (pl.balesetek, dugók) által megkarcolódott főutat,

látja a nekem oly sokat jelentő, családi programok, gimnáziumi színház látogatások láthatatlan emlékképeivel kivilágított országútban.

Irodaházakat és bevásárlóközpontokat magam mögött hagyva,

a nyári naplementében megyek tovább az országúton haza.

S a mások számára láthatatlan, de számomra mégis jól látható emlékképek gyöngéden simogatják a lelkemet,

melynek hatására én mosolyommal figyelem a buszon a körülöttem lévő embereket.

Országút ilyenkor jövök rá, hogy milyen sokat jelentesz nekem,

s remélem, hogy még nagyon sok évtizeden keresztül járhatok utadon, hogy az idő előrehaladtával egyre több kellemes emlék jut majd eszembe, amikor rajtad haladva utazok haza.

2-es út - Budapest > Vác , 2023. június 30.