KRISZTA

Gyermekként szemedbe nézve azt gondoltam, hogy a gyermekeim nálad jobb nagymamát majd nem is kívánhatnának,

s órákon át írtam és írtam az oldalakat egy könyvbe, amelyek arról szóltak, hogy hogyan vigyáznék szeretett lányodra és unokáidon keresztül hogyan árasztanálak el Téged szeretettel és tisztelettel.

Gyermekként szemedbe nézve azt gondoltam, hogy a gyermekeim nálad jobb nagymamát majd nem is kívánhatnának,

s órákon át írtam és írtam az oldalakat egy könyvbe, amelyek arról is szóltak, hogy mit köszönhetek Neked, amiért a lányod azzá lett, aki, amiért érdemes Őt nagyon szeretni.

Gyermekként szemedbe nézve azt gondoltam, hogy a gyermekeim nálad jobb nagymamát majd nem is kívánhatnának,

s szemedbe nézve egy harcos és erős nőt láttam, aki mindent megtenne a családja összetartásáért.

De ugyanakkor láttam szemedben tükröződni a világ és az életed akkori fejezetének viszontagságai miatt érzett ellenszenved,

s bennem motoszkált egy nyughatatlan érzés, hogy az életed majd a lányoddal és az unokáiddal közösen széppé tegyem.

Hogy megannyi közösen Neked szánt szeretetteljes öleléssel,

s oly sok kedves emlékkel.

Jövendőbeli családommal értelmet adjak az életedben az újrakezdésnek,

lányoddal és unokáiddal egymást kézen fogva mindig emlékeztessünk Téged arra, hogy miért is lehet örülni az életnek.

Hogy mindig fel lehet fedezni valami szépet tavasszal a természet felébredésében,

a nyarat kellemesen előrevezető mindennapok perceiben.

Hogy mindig, legyen az ember bármennyi idős képes arra, hogy ugyanolyan elégedettséggel megpihenjen nyáron a beérkezés évszakában egy jéghideg frissítővel a kezében,

egy nyugágyon hátradőlve a perzselő hétköznapokban.

Hogy az évek előrehaladtával a nyár végét követően egyre nagyobb súly az ember vállán a fűtésszámla,

de azért a szíve mélyén képes arra, hogy a barnába öltözött természetet, a lehulló falevelekkel és a zöld, szúrós köntösökből kibújó gesztenyéket ugyanolyan lelkesedéssel megcsodálja.

Hogy az évek előrehaladtával minden egyre nehezebbnek tűnik,

de ennek ellenére a karácsonyra való készülődés és az ünnep pillanatainak hatására a magunk mögött hagyott év nehézségei távolinak tűnhetnek.

Gyermekként szemedbe nézve azt gondoltam, hogy a gyermekeim nálad jobb nagymamát majd nem is kívánhatnának,

s ezt a szerencsét úgy háláltam volna meg a sorsnak, hogy minden erőmmel azon lettem volna, hogy unokáid már a fogantatásuk pillanatától kezdve biztonságban érezzék magukat.

Amikor pedig elérkezett volna a nagy pillanat,

akkor bársonyfelhőn biztató szavakkal támogattam volna lányodat (,,Képes vagy rá! " ; ,,Tudom, hogy meg tudod csinálni!" ; ,,Hiszek benned!" ; ,,Egy nagyon erős nő vagy, mert...") , hogy az unokáid az életükben szeretettel és a világ biztonságába vetett hittel induljanak.

S az unokáid élet iránti szeretetét még jobban erősítettem volna azzal,hogy szemük láttára és fülük hallatára annyiszor dicsértem volna a lányodat, annyiszor ölelgettem volna, 

ahányszor csak megtehettem volna.

Most itt ülök az asztalnál néhány évvel később és fényképedet nézem, s látom rajta azt a szívből jövő mosolyt,

amely mindig is hozzád tartozott.

S létezését bár nem mutattad találkozásunkkor a külvilágnak,

de mindig is éreztem, hogy az az igazi arcod, amit a fénykép mutat.

S bár nem valósulhattak meg a versben fogalmazott vágyak,

de ennek ellenére a neved jelentése számomra továbbra is ugyanaz maradt, mint az álmodozásom alatt.

Neved jelenti számomra az erőt,

az igazságérzetet és a talpra állást.

Vác, 2023.augusztus 5.