Kézfogások meséi

 November van és a naptáramban ott virít egy dátum, amely nagyon sokat jelent nekem,

 ez a dátum idén ugyanúgy szerdára esik, ahogyan a születésed évében.

E köré a dátum köré rendeződik oly sok mese a kézfogásokról,

 a gesztus mögött megbújó gondolatokról. 

S ha lesz egyszer valaki, aki az életben megkérdezi tőlem, hogy a neved miért szerepel évek óta a számomra legkedvesebb férfi utónevek listáján,

akkor a versben szereplő meséket fogom Neki elmesélni.

Azokban a mesékben, ahol összefutottunk  az egymás alá bukó iskolai órákban,

s  nevetve üdvözöltelek Téged, ilyenkor a kézfogások azt üzenték, hogy: 

Nagyon örülök, hogy látlak! Legyen szép napod! 

Azokban a mesékben, ahol az oldalakat grandiózus ünnepnapokról készült képek díszítették,

ott az ünnep lázában szorítottam kezed, veregettem vállad az alábbi jókívánsággal, hol kimondva, hol kimondatlanul ellátva:

Kellemes ünnepeket kívánok Neked és üdvözlöm az egész családot!

Azokban a mesékben, ahol mindenféle kiemelt pillanat nélkül azt láttam, hogyan bánsz az emberekkel,

szívemet egy mélyről jövő büszkeség és szeretet töltötte el, ilyenkor  könnyeimet mások elől elrejtve szorítottam kezed, veregettem vállad a következő kimondatlan üzenettel ellátva: 

Büszke vagyok Rád és köszönöm a szüleidnek, hogy felneveltek Téged! 

Köszönöm szeretetre méltó, végtelenül erős és odaadó nővérednek, hogy születésedtől kezdve vigyáz Rád, gondoskodik Rólad és körülvesz szeretetével!

Vác, 2023. november 14.