Jövendőbeli Tanúmhoz

 Hogyha az életemben egyszer majd lesz valaki, aki megengedi, hogy szeressem,

 akivel közösen fogjuk egymást emelni éveink során.

Hogyha az életemben egyszer majd lesz valaki, aki megengedi, hogy szeressem,

akivel közösen egymás hibáinak fogunk görbe tükröt tartani és azokat kijavítani.

Hogyha az életemben egyszer majd lesz valaki, aki megengedi, hogy szeressem,

akit átkarolva a szemébe nézve igent mondunk majd egymásnak a közös jövőre.

Akivel közösen igent mondunk egymásnak az egymás melletti kitartásra és hűségre,

a szerelmünk hétköznapjaira azzal az igazsággal, hogy a világban a dualitás állandó és minden fény mögött ugyanakkora árnyék áll.

Akivel közösen igent mondunk egymásnak a szerelmünkért ajándékba kapott gyermekeinkre,

a szerelmünket próbára tevő és megerősítő krízishelyzetekre.

Hogyha az életemben egyszer majd lesz  valaki, aki megengedi, hogy szeressem,

akivel kezeinket egymásba bújtatva fogunk a múlttal és a jövővel egyszerre találkozni.

Hogyha az életemben egyszer majd lesz valaki, aki megengedi, hogy szeressem,

akinek kezét óvatosan megemelve majd gyűrűvel fogom feldíszíteni.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha a szerelmem kezére felhúzásra váró gyűrűt megtartó párnát egy olyan ember tartaná a kezében,

akivel a közös barátságunk az egész gyermekkoromat végigkísérte.

Akivel mindig nevettünk egymás viccein,

akivel közösen kezdtünk el versírással foglalkozni.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha azon a nyomtatványon, amelyen a szerelmemmel közös házasságkötés adatai fognak majd szerepelni,  a Tanú aláírásánál egy olyan kézírás köszönne vissza,

amelyet oly sokszor láttam a napköziben a füzet alapú Messenger, az ország-város és az amőba játékokban.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha majd életem nagy pillanatára ugyanolyan boldog izgatottsággal kísérnél el,

mint amikor gyermekként izgultunk azon, hogy a napközis meseolvasásnál hol nyílik ki a mesekönyv,

mint amikor gyermekként izgultunk egymás eredményeinek kihirdetésekor a dolgozatokkor és feleletekkor.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha majd életem nagy pillanatának helyszínére belépve, amikor majd megpillanthatom a szerelmemet, az életem értelmét,

akkor beléd kapaszkodva mindig egy lépéssel közelebb lépve életem sorsdöntő perceihez ugyanazt a boldogságot élhetném át, mint amikor gyerekkorunkban karácsonykor beléptünk a Díszterembe és áhítattal néztem a csillogó, feldíszített és az ajándékokkal betakart karácsonyfát,

mint amikor gyerekkorunkban farsangkor beléptünk a Nagy Tornaterembe és arcomon széles mosollyal megláttam  a szürke szőnyeggel letakart linóleumpadlón és a bordásfalakon a színesen vibráló fényeket.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha majd a lagzimban a ránk jellemző fáradhatatlan lendülettel és felhőtlen örömmel falnánk be...

- a leves előtt előételként a sonkatekercseket, kaszinó tojásokat,  aszpikos roládokat majonézes krumplival, francia salátával és sós teasüteményekkel;

- a leves után a véres-és májas hurkákat hagymás burgonyával párolt fehér-és vöröskáposztával;

- a burgonyás és káposztás körítéssel tálalt hurkák után a sült húsokat : a mátrai borzasokat, szezámmagos sült jércemellcsíkokat, sertésből és csirkéből készült rántott szeleteket, cigánypecsenyéket,  Holstein szeleteket, gépsonkás - sajtos - gombás göngyölt húsokat, sült burgonyából, rizsből, krumplipüréből álló vegyes körettel és csemegeuborkából, almapaprikából, savanyú káposztából álló vegyes savanyúsággal ;

- a sült húsos tálak után a szabolcsi módra elkészített töltött káposztát;

- a szabolcsi módra elkészített töltött káposzta után harcsa paprikást és túrós csuszát;

- az elő-és főételek után a különböző cukrászsüteményeket: az islereket, a túrós-, mákos- és meggyes pitéket, flódnikat, puncsfánkokat, borzacskákat, mignonokat, diós-és baracklekváros kosárkákat, kókuszos-és lekváros piskótatekercs szeleteket, somlói galuskákat, aranygaluskákat, lúdlábakat, nérókat, linzereket, darálós kekszeket, Eszterházy-szeleteket, dobostorta szeleteket ;

- a habzsolás közben pedig folyamatosan hidratálnánk magunkat szénsvas-és szénsavmentes ásványvizekkel, üdítőkkel ; pálinkával, borral, pezsgővel és sörrel.

A legnagyobb örömet az okozná számomra, ha majd a lagzimban a sok evés után, ha nem akarunk a vaságynak dőlni,

akkor a tőlünk megszokott önfeledtséggel tudnánk táncolni.

Kedves Jövendőbeli Tanúm,  hálás vagyok a sorsnak, hogy 6 éves korom óta ismerhetlek és a barátomnak tudhatlak!

Kedves Jövendőbeli Tanúm,  hálás vagyok az elmúlt közel 2 évtized kalandjaiért és az oly sok megélt közös  pillanatért!

Kedves Jövendőbeli Tanúm, tisztában vagyok vele, hogy még messze van az esküvőm, de úgy érzem, hogy Te alkalmas vagy arra, hogy velem legyél életem egyik különösen sorsfordító napjának előkészületeiben és a nagy nap perceiben!

Kedves Jövendőbeli Tanúm, amikor  azon a bizonyos napon megérinthetem szerelmemnek, életem értelmének a kezét, az érintés előtt, amikor elkísérsz egy új élet kapujához az utolsó pillanatok, amelyeket meg szeretnék élni, azok gyermekkorunk pillanatai! 

Kedves Jövendőbeli Tanúm, amikor majd azon a bizonyos napon az óra mutatói váltani fogják egymást és szerelmemmel, életem értelmével csókkal és öleléssel elindulunk egy új életbe a frissen kinyílt kapun, akkor azzal a tudattal szeretnék az én egyetlenemmel belépni a házasság kapuján, hogy az új élet kezdete előtt, mielőtt az óra mutatói elhagyták az éjfélt átélhettem gyermekkorom pillanatait!

Hogy új életem első perceiben, majd azzal a tudattal öleljem át azt a Nőt, aki az életem legszebb kincse lesz, hogy előtte lélekben újra Veled lehettem az általános iskolai ünnepségeken, 

hogy az éjfél előtti percekben újra megérezhettem azt az áhítatot, amit karácsonykor a Díszterembe belépve az iskola feldíszített és ajándékok által  átölelt karácsonyfájára rápillantva megélhettem,

hogy az éjfél előtti percekben lépteimmel egyetlen szerelmem felé haladva újra megélhettem azt a boldog extázist, amit farsangkor a Nagy Tornaterembe a szürke szőnyeggel letakart linóleum padlón és a bordásfalon villogó színes reflektorokra pillantva átélhettem.

Vác, 2025. március 15.