Amikor választok

 Amikor választok mérlegelek, hogy szemébe nézve látom-e előre a boldog reggeleket és a nap első látványát,

s szeretném-e pizsamáján érezni az álmok meséjének, a tegnap történelmének, a ma eseményeinek és a holnap jövőjének illatát.

Amikor választok mérlegelek, hogy szavaival nem formál-e emberekből háromszögeket,

nem versenyeztet-e egymással embereket.

Amikor választok mérlegelek, hogy hajkoronájában látom-e azt a kincset, amelyet szívesen fésülnék, összekócolnék,

vajon látom-e azt a kincset, amelybe szívesen beletúrnék.

Vajon látom-e azt a kincset, amelyet Neki jólesően szorítanék a mosdókagyló felett a két csíkot mutató teszt megpillantását és a derekának büszke átölelését követő reggeleken.

Amikor választok mérlegelek, hogy arcát ölelném-e a nap bármely percében bármikor.

Amikor választok mérlegelek, hogy mosolya mindig is szép lenne a számomra, nemcsak a napfényes napokon,

hanem a borongós, mordon időszakokban is. 

Amikor választok mérlegelem, hogy hangja mennyire ösztönzi bennem azt, hogy a világot minden nap a lehetőségekhez képest kis lépésekben megemeljem.

Amikor választok mérlegelem, hogy mennyire tudnám Őt úgy átölelni, hogy az ne csak pillanatnyi gesztus legyen, hanem az ölelést tovább lehessen vinni a nehéz megterhelő helyzetekbe,

valamint, hogy abból az ölelésből lehessen egy új élet fogadására fészket építeni.

Amikor választok mérlegelem, hogy hangos szavait és erőteljes érzelmi megnyilvánulásait szeretettel tudnám-e elviselni akárhány felvonásban 37-40 hétig,

akinek testére nézve felvillana bennem az a rácsodálkozás, hogy ennek a testnek a változásait gondoskodó büszkeséggel tudnám nézni.

Amikor választok mérlegelem, hogy a kezét mennyire tudnám szeretettel fogni a könnyed pillanatokban, a közös nehézségekben, 

mérlegelem, hogy ezeknek a kézfogásoknak a képeiből mennyire tudnék összerakni egy olyan képet, amely stabil alapot ad egy új élet fogadásához.

Amikor választok mérlegelem, hogy a derekára nézve megjelenik-e bennem az a törekvés, hogy egy szép napon de jó lenne ezt a derekat a vajúdóban masszírozni,

s közben a szerethető tulajdonságait a szerelmemnek felsorolni.

Amikor választok mérlegelem, hogy arcához mennyire tudnék a nap végén szívből jövően odahajolni, 

hogy fülébe súgjam, hogy miért tudom Őt nagyon szeretni.

Vác, 2026. január 10.